Verpelét

Verpelét község a Mátra keleti lábánál, a Tarna völgyében fekszik. Kisnána, Recsk, Sirok, Tarnaszentmária, Egerszólát, Feldebrő és Vécs határolja. Elérhető a 3-as főútról Kápolna településnél észak felé kanyarodva, vagy vasúton.

Története

Okleveles források először 1331-ben említik Velpreth névalakban. A község 1389-ben a Tari család birtokába jutott és a siroki vár tartozéka lett. A 15. században a falu birtokosai között találjuk az Országh és Kompolti családokat. Száz évvel később egyedül az Országh család birtokolta a falut. A török hódoltság ezt a települést sem kímélte meg, jelentős adót fizettek a töröknek. A falu szinte teljesen elnéptelenedett a 17. század végére. A 18. századi betelepítések után ismét elindult az élet a faluban. A század végén országos vásártartási jogot kaptak.

Verpelét vallási és társadalmi múltjának egyik sajátossága, hogy 17. század első harmadában letelepedtek a zsidók. A temető legrégibb zsidó sírkövén 1628-os évszám látható. Hajdani zsinagógájuk jelenleg tűzoltó szertár. Az 1944-ben elhurcolt zsidó lakosság közül mindössze 11 ember tért vissza, jelenleg már egyetlen zsidó család sem lakik, viszont Magyarország egyetlen kóser pincészete működik a településen, amely a magyar és számos európai ország zsidóságát is ellátja borral.

Érdekesség, hogy a település környékén sok az akácos, ami ideális a méhészeknek. Az ország több részéről rendszeresen járnak ide méhész szakemberek, mert az akácvirág, az éghajlat és a jó fekvés igen finom és édes a helyi méz.

Műemlékek és természeti értékek

• Római katolikus (Krisztus Király) templom

A román eredetű, a XIII. század első felében emelt templomot előbb a XV. század elején gótikus, majd a XVIII. században barokk stílusban alakították át. Homlokzatán reneszánsz festésnyomok láthatók. Berendezése a XVIII. századi átalakítás idejéből való, a fő- és a mellékoltárok késő barokk, míg a szószék népies barokk stílusú munka. Plébániája szerepel az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben. Középkori eredetű kőtemplomát említi az 1696. évi templomösszeírás. 1699-ben Debrőnek volt a filiája, templomának titulusa pedig Mindenszentek volt. A templomot 1732-ben a hívek a földesúr anyagi támogatásával helyreállították, 1764-ben újraboltozták, 1765-ben új tornyot építettek. A gazdagon díszített főoltárát 1766-ban készítették, amelyik Krisztuskirályt ábrázolja a szentek társaságában.

• Kovácsműhely

A település központjában valószínűleg mindig állhatott kovácsműhely. Az 1880 körül épült, majd 1964-ben helyreállított zsúpfedeles ház deszka oromzatán kovácscégér díszlik. Belül nagyméretű kohó látható. A földbe ásott üllőtőke, a fújtató, a régi kovácsszerszámok az elmúlt időket idézi fel a látogatóban. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.

• Népi lakóházak

A Kossuth Lajos u. 37. szám alatti Prokai (Róza és Ágnes) család portáján egy szép gyűjtemény ad ízelítőt korábbi idők használati tárgyaiból. A település lakóházainak uralkodó típusa a nyeregtetős, vegyesen náddal és gabonaszalmából készített zsúppal fedett, földfalazatú, szabadkéményes, boglyakemencés, háromsejtű ház volt. A fal leggyakrabban használt építőanyaga a föld, elsősorban a vályog volt, de 1955 körül még döngölt fal is készült. A gazdasági épületek falábakon álló csűrök voltak. A bort a lakóházzal szembeni kamrában, pincében tárolták. A házak zömében földes szobák voltak. Fürdőszoba csak a grófi kastélyban és a főjegyző szolgálati lakásában volt, még a gazdag parasztok házában sem.

• Műemlék jellegű épületek

A Dózsa György úton látható termelőszövetkezeti épület egykor kastély volt, a múlt század második felében a Hasenfeld család birtokolta. A barokk kúria 1780-ban épült, majd a XIX. század második felében - eklektikus stílusban - részben átalakították. A XVIII. századból való a Kossuth utca 75. szám alatt álló kúriát jelenleg az erdőgazdaság használja. A Kossuth utca 75. szám alatt áll a XVIII. századból való Kanzsó-kúria, melyet 2006-ban vásárolt meg az önkormányzat az erdészettől.

• Szobrok, emlékművek

Honvédemlékmű: A Főtéren lévő parkban áll az 1901-ben emelt Honvédemlékmű, az 1849. február 27-i verpeléti csata emlékére. A kőobeliszken Petőfi mellszobrát 1948-ben helyezték el, centenáriumi emlékként. A verpeléti ütközetben sebesült meg Lebstück Mária huszárfőhadnagy is, a helyi hagyomány szerint az izraelita temető ma is álló kőfala mellett. A község régi temetőjében található az 1849. február 27-i verpeléti csatában elesett 57 honvéd sírja.

Petőfi Sándor dombormű: Az egykori laktanya épületének falán látható Petőfi Sándor domborműve, Borsos Miklós alkotása.

Szeplőtelen fogantatás szobor: A templom mellett látható a XVIII. században készített barokk alkotás, a középen álló Immaculata- (szeplőtelen Szűz Mária) szobor talapzatát domborműves alakok díszítik.

56-os emlékmű: A település központjában áll a 2007. október 23.-án felavatott emlékmű, melyet az Összefogás Verpelétért Egyesület állítatott közadakozásból az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére.

• Vár-hegy

A Verpelétet Tarnaszentmáriával összekötő út mellett, a Tarna völgyében találjuk a Vár-hegyet. Tengerszint feletti magassága a 200 m-t sem haladja meg (196 m), mégis tekintélyt parancsolóan magasodik a Tarna völgyének síkja fölé.
A 30 hektáros területet elsősorban geológia értékei miatt nyilvánították helyi jelentőségű természetvédelmi területté, 1975-ben. E vulkáni kúp az Északi-középhegység, és egyben Magyarország egyetlen, részben eredeti épségben megmaradt parazitavulkánja. A vulkáni kúp keletkezésénél nem történt lávakiömlés, mert a nagy sűrűségű piroxén-andezit lávaanyag a lávacsatorna kürtőjében megmerevedett, és dugóként elzárta a láva további felszínre törésének útját. Ehhez hasonló geológiai képződmények legközelebb Olaszországban, Nápoly közelében találhatók. A vulkáni kúp közepén a lávacsatorna anyagát 1934-ig intenzíven bányászták, így kerültek felszínre és váltak tanulmányozhatóvá a vulkáni tevékenység folyamatai. Geológiai értékei mellett meg kell említenünk a terület gazdag és értékes növény-, illetve állatvilágát. A terület legértékesebb része a kúp déli és nyugati oldalán található sziklagyep és lejtősztyepp-rét, mely sok védett növényfajnak ad otthont. Kora tavasszal, március elején nyílik a bársonyos szőrökkel borított, kékvirágú leánykökörcsin. Március második felében, április elején bontja fénylő sárga szirmait a tavaszi hérics. A nyár elejének jellemző védett virága a citromillatú nagyezerjófű és a kevésbé feltűnő, de meglehetősen ritka piros kígyószisz. A terület gazdag rovarvilágnak ad otthont. A színpompás lepkék közül kiemelkedő szépségű a kardos lepke és a fecskefarkú lepke. A kökény, galagonya és vadrózsa alkotta sűrű cserjések sok énekesmadárnak nyújtanak nyáron fészkelési lehetőséget, télen pedig a bogyóik révén táplálékot.
A Vár-hegy történetéről, geológiájáról, növény- és állatvilágáról három információs tábla ad tájékoztatást, melyeket a nemrég kialakított geológiai tanösvényen végigsétálva olvashat el az ide látogató.

• Halastó

Verpelét külterületén, a településtől 3 km-re található a 30 hektáros Halastó. A tavat a 60-as évek elején a Kígyós-patak felduzzasztásával hozták létre. Esztétikus természeti környezetben, nyugodt körülmények között várja a halban gazdag vízterület a horgászni és pihenni vágyó helybelieket és a településre érkező kirándulókat. A tóparton szálláslehetőség is van, illetve a horgászok számára ingyenes hideg-melegvizes mosdó is rendelkezésre áll. A tó felső, háborítatlan része a természet szerelmeseit várja látnivalóival. A kiterjedt nádasok közelében vízimadarak egész sorát lehet megfigyelni: szürke gémet, nagy kócsagot, búbos vöcsköt, szárcsát, récéket. A réteken a színpompás vadvirágok, és a fölöttük röpködő rovarvilág megannyi apró szépsége hívja fel magára a figyelmet. A tó végében lévő öreg füzesek és tölgyesek adnak otthont az erdolakó madaraknak és vadaknak, gyakran látni őzeket és mezei nyulat, ritkábban szarvast vagy vaddisznót.